Jellemző szőlőfajták

Kékfrankos

Egy igazi közép-európai fajta, amelynek eredete nem teljesen tisztázott, ugyanakkor számos izgalmas történettel, legendával rendelkezik. A legfrissebb kutatások szerint valószínűleg a mai Ausztria területéről származik és a kék zimmettraube és a gouais blanc (hajnos) kereszteződésével jött létre. Az első említések Ausztriában (blaufränkisch) és Németországban (Württemberg tartományban lembergként ismerik) az 1800-as évek középső felére tehetők. Magyarországon először 1890-ben említik, régi szinonimája a nagyburgundi volt. Napóleoni legenda szerint az értékesebb kékfrankkal kellett a soproni boros gazdáknál fizetni érte, mindez azonban nagy bizonyosággal tényleg csak legenda lehetett, hiszen Sopronban még leginkább fehérbor volt akkoriban elterjedt, illetve a fajtát is később kezdték el jegyezni az országban.

Fotó: bor.hu

Ha egy mondattal kellene jellemezni, akkor azt mondanánk róla, hogy sokszínű és magas minőségre képes fajta. A könnyű rosék és a gyümölcsös vörösborok mellett nagyformátumú, hordós, érlelt borok és az említett házasítások formájában mind-mind izgalmas tételek születhetnek belőle.

Borai legtöbbször (stílustól függően) friss, gyümölcsös, epres, málnás, ibolyás, virágos és finoman fűszeres jegyekre emlékeztetnek. A kifejezett savak mellett közepesen intenzív tannin jellemzi, jól alkalmazkodik a termőterület és a kisfahordó adta érleléshez egyaránt. A kékfrankosból készült borok több szempontból is érdekesek, hiszen a legtöbbet telepített fajta ma Magyarországon, magas minőségre és változatos stílusokra képes, ugyanakkor a termőterület sajátosságait is jól át tudja adni, valamint egy igazi kárpát-medencei, helyi fajta.

A kékfrankos hazánk egyik legnépszerűbb kékszőlőfajtája. Fajtaborként is nagyon népszerű, de házasításokhoz is nagyon gyakran használják. Az legnépszerűbb és legismertebb kékfrankos alapú házasítások például az egri és a szekszárdi bikavérek. Sokszínű és maga minőségre képes fajta, így a belőle készült boroknak is számos arca van. Általánosságban elmondható azonban, hogy a kékfrankosból készült borok a könnyű rosétól kezdve a magas minőségű, hordós érlelésű tételekig nagyon jó gasztroborok és egész évben helyük van a borkedvelők poharában. A kékfrankos rosék és könnyedebb kékfrankosok paradicsomos ételek, tészták, pizzák, sült zöldségek, rakott húsos fogások, és ragulevesek, magyaros levesek, halászlevek remek kísérői, míg a testes, érlelt kékfrankosok nagyon finomak például rántott vagy resztelt májjal, sült húsokkal, fasírtokkal és őzpörkölttel, őzsültekkel is. A rosékat és a könnyedebb kékfrankosokat jellegük miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratból érdemes választani, míg a magas minőségű kékfrankosokat bátran érlelhetjük pár évig mielőtt elfogyasztjuk őket. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, a rosékat 8-10 °C-on, tulipán formájú vörösboros pohárból.

Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, őz, valamint a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a kékfrankos szőlőfajtából készült borhoz.

Forrás: www.bor.hu